A templomunkban nagyböjttől látható Szent Kereszt az Arezzói Szent Ferenc Bazilikából

03-szent-kereszt

Alkotója:
Piero della Francesca (Toszkána, Borgo San Sepolcro (ma Sansepolcro), 1420 körül – 1492. október 12.), a korai reneszánsz, az itáliai quattrocento festészetének mestere, matematikus és művészetelméleti író. Festményeit a letisztult humanizmus, a geometrikus formák használata, és különösen a perspektíva és a rövidülések mesteri ábrázolása jellemzik.

Élete és művészete
Életéről kevés adat maradt fent. Fiatalkorában valószínűleg a San Sepolcróban dolgozó sienai művészek egyikétől tanult. 1439 körül Piero Domenico Venezianóval a Santa Maria Nuova kórház freskóin dolgozott Firenzében. Szintén dolgozott Riminiben, Ferrarában és Rómában, műveinek legtöbbje Arezzóban született. Az adatok szerint nagy szerepet játszhatott szülővárosa közéletében, mint a városi tanács tagja. Giorgio Vasari szerint élete utolsó éveiben megvakult. Annyi bizonyos, hogy a végrendeletét már 1487. július 5-én megírta, és későbbi műveiről nincs tudomásunk.
Több jelentős munkája, amellyel kivívta a kortársak elismerését, mára elveszett, elpusztult. Főleg a freskói voltak a pusztulás veszélyének kitéve: a római freskóit azért verték le, hogy Raffaello művének helyet készítsenek. Az arezzói Szent Ferenc-templomban viszont fennmaradt a Szent Kereszt legendáját ábrázoló freskósorozata, és szülővárosában a Krisztus feltámadása című freskója, amelynek monumentalitása, geometriai megszerkesztettsége szinte összefoglalása Piero della Francesca életművének.

01-reszlet      02-reszlet      03-reszlet       04-reszlet

A Szent Kereszt legendája Piero della Francesca fő műve és az egyetemes freskóművészet egyik legjelentősebb remekműve. Elkészítése hosszú évekig tartott. A restaurálása 2001-ben, 15 évnyi munka után fejeződött be. Az elegáns vonalvezetés, a színvilág, a tiszta kompozíció és az alakok ünnepélyessége ma is lenyűgöző. Az egységesen komponált freskókon jól megfigyelhető Piero nagyszerű emberábrázolása, jellegzetes, a reneszánsz szépségeszményt megtestesítő női figurái, méltóságteljes férfijai.

Az urbiarezzo-1-2nói herceg számára több festményt is készített, s ezek közül kiemelkedik Piero della Francesca két legismertebb alkotása, a hercegi párról készített portré. A Federico da Montefeltróról és Battista Sforzáról készült diptichon már egy új szemléletű portréfestés alkotása, és egyben a korai reneszánsz portréfestészetének csúcsa. A portrék hátoldalán a hercegi pár diadalmenetét ábrázolta a festő.

 

Piero della Francesca mindig mély érdeklődést mutatott a perspektíva és a geometria kérdései iránt, s vizsgálódásainak eredményét alkalmazta műveiben. Ő volt az első, aki a perspektíva problémáit a matematika segítségével oldotta meg. Kompozícióit a geometria törvényei és esztétikai törvényszerűségek szerint alkotta meg, s emellett a valóság realista ábrázolására, a reneszánsz szépségeszmény kifejezésére törekedett. Ez teszi őt a quattrocento művészetének egyik legjelentősebb mesterévé, aki olyan művészek hagyományait folytatta, mint Giotto és Masaccio, és aki utat mutatott cinquecento festőinek. Tanítványai közé tartozik Luca Signorelli és Pietro Perugino éppúgy, mint Luca Pacioli matematikus.
A művészetek iránt fogékony Rózsadombi hívek jobb tájékoztatására készítettük ezt a rövid összeállítást. (Forrás: Wikipédia)